|
Leszoktatás a harapásról
2008.08.08. 17:50
 1. Kölyök szelídítése
2. Elvadult állatok szelídítése
3. Félreértett harapások
4. Néhány szó a „szájzárról”
Minden görényben ott él az ősi ösztön a harapás. A természetben többek között ez biztosítja a túlélésüket és ezt az urbanizáció sem tudta kiölni belőlük. Azt kell velük megértetnünk, hogy van egy határ, amit ha átlépnek, akkor mi is „kimutatjuk a fogunk fehérjét”…
Első lépésben mindig derítsük ki a harapás okát. Nem mindegy, hogy az állat félelemből, agresszióból, fájdalomból, játékból, vagy esetleg éhségből kifolyólag harap. A problémához mindig az oknak megfelelően álljunk hozzá.
Nagyon fontos: Ne féljünk a görénytől, mert megérzi és kihasználja!
Igazi kis terroristák tudnak lenni, ha elbízzák magukat ilyen téren.
1. A kölyök szelídítése:
Amikor hozzánk kerül egy 6- 8 hetes kölyök még nem tud igazán nagy kárt tenni bennünk, de ettől függetlenül már a kezdetektől legyünk vele nagyon következetesek.
Ha erősen harap csukjuk össze a száját, rázzuk meg a fejét vagy az ujjunkkal nyomjuk lefelé a nyelvét a szájában és közben mondjuk neki, hogy „NEM”. Ezeket a negatív élményeket hamar összekapcsolja a harapással és igyekszik elkerülni.
Ahogy a görénykölykök cseperedni kezdenek (főleg a hímek), hajlamosak a „kamaszkori harapásra”. Ez egyszerűen az ivaréréssel van kapcsolatban, hisz igyekszik saját territóriumot kialakítani és ezen csakis saját magát tekinti domináns egyednek.
Ebben az esetben meg kell vele értetni, hogy a domináns egyed a lakásban a gazdi. Persze egy hosszas monológ ilyenkor vajmi keveset tud érni. A legegyszerűbb, ha harapás vagy túl durva játék esetén a grabancát megragadva a földre szorítjuk, ahogyan ezt egy nála erősebb görény tenné.
Néha egy-egy kisebb pofon is hatásos tud lenni. Fontos, hogy az ilyen harcokat ő adja fel hamarabb, ellenkező esetben, meg lesz róla győződve, hogy ő az úr a háznál! Egy ilyen nevelő jellegű nézeteltérés után mindig simogassuk meg a görényt, hogy ne féljen a kéztől.
2. Elvadult állatok szelídítése:
Előfordul, hogy felnőtt elvadult vagy rossz sorsú állat kerül hozzánk. Ezeknél, az állatoknál az első feladat, hogy kiderítsük az előéletüket. Amennyiben erre nincs lehetőség akkor pár napig, csak figyeljük az állat reakcióit.
Saját tapasztalatok alapján állíthatjuk, hogy ezek az állatok rengeteget tudnak „mesélni” a sorsukról, csak figyelni kell őket. Ha rosszul bánnak egy görénnyel, akkor az, nem fog bízni az emberekben. Második lépésként tehát kezdjünk el az állat bizalmába férkőzni. Itt ismételten az első lépés jön, hiszen egy ilyen rosszsorsú kis jószágnál mindig vannak olyan dolgok, amit nehezen visel (pl.: ha állandóan bezárták, akkor a ketrecet nem fogja szívelni; ha éhezett akkor, nem fogja tűrni, hogy evés közben hozzányúljanak).
Mindenképpen éreztessük vele, hogy nálunk biztonságban van. Az első pár napban minden igényét elégítsük ki. Ha elkezdődött a bizalom kiépülése, akkor továbbléphetünk. Próbáljuk meg megsimogatni.
Ha nagyon agresszív, akkor eleinte egy puha rongyot alkalmazzunk, ennek célja, hogy rájöjjön, hogy az érintés nem mindig rossz. Lehet puszta kézzel is próbálkozni, de ilyenkor számolni kell némi véráldozattal. Vastag védőkesztyű használatát nem ajánljuk. Nema kesztyű lesz a gazdája. Nem azt kell megtanulnia, hogy a kesztyűt ne harapja meg,hanem, hogy az emberi kezet ne bántsa. Néhány nap, (de esetenként hetek) múlvamár nem fogja különösebben zavarni, ha hozzányúlunk, megsimogatjuk. Fokozatosanegyre többet érjünk hozzá, játsszunk vele,ő pedig idővel bízni fog bennünk.Sokat elérhetünk jutalmazással is (pl.: simogatás közben még valamilyen csemegével is kínáljuk meg.) Ezeknek az állatoknak a teljes megszelídítése hónapokat vehet igénybe, rengeteg türelem és kitartás szükséges hozzá, de nem lehetetlen feladat és mindenképpen megéri.
3. Félreértett harapások:
Sokan megijednek, amikor a görény egy szempillantás alatt ott terem a kezüknél, megharapja őket, majd nyitott szájjal pattogva hátrálni kezd. Nos ez nem azért van, mert kedvencünk egy megvadult szörnyeteg. A görényeknél ez a játékra való felhívás. A görények egymás között sokkal durvábban játszanak, mivel az ő bőrük rendkívül erős. „Sajnos” a mi bőrünk nem erre a játékos csipkedésre van kitalálva, így könnyebben megsérül kedvencünk egy ilyen magánakciójánál. Ezek a sérülések (és ez a legtöbb harapásra is érvényes) könnyebben megúszhatóak, ha nem rántjuk el a kezünket, amikor a görény szájába kerül. Mivel a fogaik meglehetősen élesek és valójában tépésre vannak kitalálva a kéz elrántása nagyobb sérülést okoz, mert az állat foga ilyenkor végigkarcolja a bőrünket. Azonban ha a szájában hagyjuk, könnyedén leszedhetjük sérülés nélkül is, sőt a legtöbb esetben a görény nem is igazán akar harapni, inkább csak bekapja az ember kezét.
4. Néhány szó a „szájzárról”:
A „szájzár” lényegében a harapásnak a legkeményebb formája. A görény ráharap valamire és a fogait teljesen összezárja rajta. A tévhittel ellentétben, a görény nem azért nem engedi el ilyenkor az áldozatot, mert nem tudja, hiszen ha például az ellenségére rossz helyen szájzárazna, és nem tudná elengedni akkor az az életébe is kerülhetne.
Ő bármikor elengedhetné az áldozatot, csak nem akarja, pl.: két hím között a párzás jogáért vívott harcokban az a hím győz, amelyik kitartóbban és erősebben tudja az ellenfelét a verekedés közben harapni. Ezért hát ő harap, amíg csak tud.
Akár félelemből, akár domináns viselkedésről legyen szó, a görény ösztönei azt diktálják, hogy az élete múlik azon, hogy meddig bírja szorítani az ellenfelet. A szájzár leszedése a következőképpen történjen: két ujjunkat a görény szájának két sarkában (szájzugban) nyomjuk befelé, majd lefelé teljes erőnkkel. Ilyenkor azonban hajlamos visszafogni a másik kezünkre, amivel éppen próbáljuk lefeszegetni. Vigyázzunk, nehogy a fogait kitörjük. Nem könnyű feladat, főleg, ha mindeközben minket csócsál....
A görényharapás okozta sebet mindig fertőtlenítsük! Valamint végső de nem utolsó sorban visszaharaphatunk a görénynek. Sok esetben rendkívül hatásos tud lenni, ha a saját fegyverükkel fordulunk ellenük!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
